A SYSLINUX H.Peter Anvin tiszteletre méltó munkája. Köszönet és hála érte.
A SYSLINUX, a SYSLINUX Project része, egyszerűen használható rendszerindító MS-DOS FAT fájlrendszerhez. Lehet FAT32-re is telepíteni, de nem biztos, hogy hosszabb ideig zavarmentesen fog működni. Igazán csak FAT/FAT16-on érzi jól magát, ami nem is jelent különösebb problémát, mivel a pendrive-ok alapesetben FAT/FAT16 fáljrendszert használnak. (És bármilyen meglepő: itt nem számít a méret, bár néhány doksi szerint FAT32 kell 4 GB felett. Nem tudtam kipróbálni...)
Különböző verziói is születtek: a PXELINUX hálózatról történő rendszerindításhoz, az ISOLINUX az "EL Torito" CD-k indításához (a LiveCD-k nagyrésze ezt használja) , és az EXTLINUX a Linux ext2 és ext3 fáljrendszereihez.
Figyelem! A SYSLINUX bármi módon történő indítása előtt győződjünk meg arról, hogy mi a betűjele annak a meghajtónak, amit indíthatóvá szeretnénk tenni. Ne felejtsük el a syslinux indításakor a meghajtó betűjelét megadni!
A SYSLINUX gyors terjedésének egyik oka talán az, hogy egyszerűen kezelhető. A letöltési helyen kiválaszthatjuk a nekünk megfelelő verziót, csomagolási módot, és letöltve azt, kicsomagolás után használhatjuk is, akár DOS, Windows, vagy Linux rendszer alatt. Operációs rendszert indíthatunk segítségével floppyról, pendrive-ról, és merevlemezről is.
Windows operációs rendszert használva a syslinux.exe fáljt kell parancssorból futtatnunk. Ha floppyt akarunk indíthatóvá tenni akkor: syslinux.exe a: . Ha pendrive-ot, merevlemezt akarunk indíthatóvá tenni, akkor:
syslinux.exe -m -a -d /boot/syslinux e: (Ahol az e: a kiválasztott meghajtó betűjele, el lehet más is.).
Korábbi verzióknál tanácsos volt az elérési utat a meghajtó betűjele elé beírni: -d opció után /boot/syslinux, de a legújabb verzió már megkeresi a meghajtóra felkerülő ldlinux.sys fájlt.
DOS használatakor a syslinux.com parancsot kell kiadnunk, természetesen itt is használhatunk néhány opciót, és a meghajtó betűjelét is meg kell adnunk. Példának álljon itt:
syslinux.com -s -f -d /boot/syslinux e: (Az e: a kiválasztott meghajtó betűjele, ez lehet más is.)
Linux használatakor: Root jogosultságunk legyen! Ha a meghajtó (pendrive) fel van csatolva, csatlakoztatott, akkor a syslinux futtatása előtt válasszuk le (konzolban): unmount /mnt/pendrive (A pendrive helyett más is lehet, nézzük meg, milyen néven van felcsatolva)
Ezt követően írjuk be: syslinux /dev/sda (Az sda a példa szerinti pendrive betűjele, lehet más is: sdb, sdc, ...)
Egy elég részletes leírás olvasható itt, Gentoo pendrive-ra telepítéséről, de valójában a leírtak alaján bármi más disztró is szóba jöhet, illetve létezik a Pentoo, ami a Gentoo pendrive változata. Slackware pendrive telepítéséről itt (is) esik szó.
A rendszer újraindításával tudjuk megnézni, hogy mi csináltunk. Majdnem biztos, hogy indítható lesz pendrive-ról rendszerünk.
Láthattuk, hogy néhány opció is használható a syslinux indításakor. Ezek: -s biztonsági mód, -f egy "force" mód, (én ezt használom merevlemez indíthatóvá tételéhez). Csak Windows alatt használható még: -m , ami felülírja a MBR-t, az -a , amivel aktívvá tehetjük a meghajtót, hogy induljon a rendszerünk. A -d opció azt jelzi, hogy megadjuk az elérési utat, ahova a ldlinux.sys fog kerülni.
A syslinux által létrehozott rendszerbetöltőnek, a rendszer indításának paraméterei a syslinux.cfg nevű fáljban vannak, ami bármilyen egyszerű szövegszerkesztővel létrehozható, átírható. Ha nincs a meghajtón ez a fálj, akkor hozzuk létre. Legegyszerűbb, ha a gyökérkönytárba tesszük, de lehet /boot, vagy /boot/syslinux, vagy /syslinux könyvtárakban is. (Én a gyökérbe szoktam tenni.) Egy egyszerű példa:
DEFAULT linux
LABEL linux
SAY Rendszerinditas...
KERNEL vmlinuz.img
APPEND ro root=/dev/sda1 initrd=initrd.img
Máris találkoztunk néhány fontos kifejezéssel:
LABEL valami, ahol a valami egy cimke, menüpont lehet
SAY Kiírandó szöveg, ahol a szöveg bármi lehet
KERNEL vmlinuz.img, ahol a kernelt adjuk meg, ez általában a vmlinuz.img
APPEND, ahol különböző bootolási lehetőségeket, opciókat adhatunk meg
Természetesen tovább bonyolíthatjuk a syslinux.cfg-t, ízlésünkre szabhatjuk. Beállíthatjuk a betűkészletet, a képernyő színeit, stb.... Ezekről is szó fog esni, de most eddig jutottam, hamarosan folytatom. Az eredeti honlapot itt találod, tanulmányozd, érdemes!
Nem esett szó az ISOLINUX-ról, de érdemes megemlíteni, hogy az egyre népszerűbb LiveCD-k javarésze ezt használja rendszerindításhoz. Ha a LiveCD-n lévő ISO képfájlt kicsomagoljuk, mondjuk ezek valamelyikével:(ISO Master, 7-Zip), akkor láthatóvá válik - nagy valószínűséggel - egy /boot könyvtár. Ebben találni fogunk egy /isolinux könyvtárat, benne az isolinux.cfg-t. Ez a konfigurációs fálj. Ha pendrive.-ról szeretnénk a disztrót indítani, akkor a kicsomagolt fájlokat másoljuk át a pendrive-ra, az /isolinux könyvtárat nevezzük át /syslinux névre, és a konfigurációs fájlt (isolinux.cfg) syslinux.cfg-re. Természetesen syslinux-szal indíthatóvá kell tennünk a pendrive-ot, kerüljön rá a ldlinux.sys fájl. A syslinux.cfg-t tanulmányozhatjuk is, mósosíthatjuk is, és természetesen ötleteket is meríthetünk belőle. (A legnagyobb hibánk legfeljebb annyi lehet, hogy nem indul pendrive-ról a disztró, de hát van ilyen... )
A leírást folytatni fogom, addig is talán minden egyszerűbbé válik egy kicsit, ha letöltöd az általam összelapátolt starterpack.zip fájlt. Ezt a blackPanther OS USB változatához készült,de természetesen módosítható, a beállítások, hívatkozások átírásával bármilyen más disztróhoz használható. Arra talán jó, hogy a fentebb leírtak némi gyakorlati hasznot kapjonak.
A próbálkozásokhoz sok sikert!
Kompletta Webstúdió